Georges Simenon: A kísértetek
Regény Georges Simenontól, amelynek főszereplője nem Maigret főfelügyelő. Gyilkosságból azonban így sincs hiány.
Georges Simenon
A kísértetek
(részlet)
1.
December 3-án folyamatosan esett az eső. A pénztárgép melletti, sötét tölgyfa falon lógó naptár fehér lapján a hármas szám mint egy hatalmas has kerekedett ki. Húsz nap telt el azóta – akkor november 13-át írtak, s a naptáron a 3-as szám ugyanúgy gömbölyödött, mint most –, hogy a Saint-Sauver-templomhoz közel, pár lépésre a csatornától, az első idős asszonyt meggyilkolták.
Ettől a naptól kezdve megállás nélkül zuhogott.
A házak mellett elhaladva jól lehetett hallani, amint a vízfolyam az ereszcsatornákon keresztül lezúdul az utca kövezetére. Aki csak tehette, az épületek árkádjai alatt keresett menedéket. Hazaérkezvén az emberek cipőt váltottak. A ruhaneműket és a fejfedőket minden otthonban, közvetlenül a kályha mellett szárították. Ahol nem volt fűtés, sem pedig váltás ruha, ott az emberek az egész napot átnedvesedett öltözetben töltötték. Korán sötétedett, ezért számos lakásban reggeltől estig égett a villany. Délután négy órakor, szokásához híven, Labbé úr most is arra készült, hogy elindul az üzletébôl, amelynek hátsó részében polcokon sorakoztak a fából készült, különböző méretű próbafejek, s ahonnan egy csigalépcső vezetett a felső szintre.
Az idősödő férfi egy pillanatra megállt a lépcsőfordulóban. Kivett egy kulcsot a zsebéből, amellyel kinyitotta a szoba ajtaját, hogy egy kis fény szűrődhessen be a helyiségbe. Mielőtt elfordította volna a villanykapcsoló gombját, odament az ablakhoz, és széthúzta a vastag és igen poros csipkefüggönyt. Vajon miért választotta ezt a sorrendet? Valószínűleg csak megszokta, hogy előbb engedi le a redőnyt, és csak utána kapcsolja fel a villanyt.
Amikor elhúzta a függönyt, a tőle mindössze néhány méterre lévő szemközti házban megpillantotta Kachoudast, a műhelyében dolgozó szabómestert. Az utca annyira keskeny volt, hogy úgy tűnt, mintha egy házban laktak volna.
Kachoudas boltja fölött, az első emeleten található műhely ablakain nem volt függöny. A helyiség legkisebb részletei is úgy rajzolódtak ki, akár egy rézmetszet apró motívumai: tapétára nyomtatott virágok, legyek lenyomatai az ablakon, madzagon lógó és lapos szabókréta, barna színű, falra akasztott papírsablonok. Kachoudas törökülésben ült az asztal tetején. Kezében egy ernyő nélküli lámpát tartott, ezzel világította meg a munkáját. A helyiség hátsó részében a konyhába nyíló ajtó csak félig volt nyitva, így oda nem lehetett teljesen belátni. Az esetek többségében Kachoudas asszony szintén otthon tartózkodott, legalábbis a szabó mozgó ajkairól erre lehetett következtetni. Miközben mindketten dolgoztak, a szobákon keresztül beszélgettek egymással. ...
A részlet folytatását elolvashatod az alábbi linken:
https://www.moksha.hu/muvhaz/georges-simenon-a-kisertetek-reszlet/